Iskolás koromban megelégedtem azzal a hibás tudással, hogy népdalaink szenvedésről, beteljesületlen szerelemről, keserves életről szólnak. A mellékvágányra terelt zenetanítás és a sok elferdített magyarázat miatt a legtöbb kisiskolás elfordul a népdalok világától. Mivel szerves kultúráról van szó, mindent a maga helyén és idejében kellene tanítani. Évszaknak, évkörnek, ünnepnek megfelelően. A nyelv elsajátítása, az ABC tanítása, a csillagok járásának ismerete ugyanígy a teremtés modelljét sugallná, ha úgy mutatnák be az oktatásban.
Őszinte leszek, nem szerettem különösebben a népdalokat. Nagyon sok év telt el, mire újra felfedeztem a népzenét. Addigra már beleástam magam a szerves kultúrába, őstörténetbe, hun magyar kontinuitásba. Felfedeztem a szkíta erkölcs és műveltség hagyatékát, illetve a szkíta kereszténység fellelhető elemeit –részben a manicheista jelképrendszer segítségével - mely Mátyás haláláig jellemző volt Magyarországon.
Mindig gyanús, amit kiforgatnak, vicc tárgyává tesznek. Világunk működésének megértésében sokat segít az asztronómia. A csillagok és bujdosós csillagok (bolygók) járása befolyással bír világkorszakok menetére. Ennek központi eleme a Tejút és a Föld viszonya. Egy világhónap 2160 év, ez azt jelenti, hogy ennyi idő elteltével mozdul a Föld 1/12 egységet a Tejút központja felé, vagy azzal ellentétesen. Másképp fogalmazva, a Tejút felől érkező teremtő energiák ereje változik precessziós rendben, azaz az évkör egységei mentén hátráló mozgásban. A Tejút energiái a nyilas csillagképen keresztül érkeznek a Földre. Ennek keleti váltópárja a ló. A fehér ló népe vagyunk, mely feltűnik a Jelenések könyvében is. Ezzel szemben helyezkedik el az ikrek csillagkép. Ez egyfelől visszafogja a teremtő energiákat, nehogy pusztítóvá váljanak, másrészt egy olyan küzdelemtípust honosít meg a Földön, melynek nincsen vesztese. Ez az iker küzdelem, melynek célja a másik felemelése. Ez a szkíta erkölcs egyik alapja. A nyilas ikrek tengely az élet tengely.
„Kisangyalom gyenge vagy még a lóra
táncol a ló, te meg leesel róla „
A ló a nyilas tulajdonságok megjelenítője. A teremtő erőkkel tudni kell bánni, különben „leesünk” a lóról.
„Majd ha egyszer én ülök a sej haj nyeregbe
táncolhatsz velem a csillagos égre” (Szatmári dal)
Belép a második személy, megjelenik az iker tulajdonság, mely visszafogja az energiákat, egyúttal magasba emeli a társat.
Azonban Jézus születése óta a halak világhónapban vagyunk, mely éppen merőleges a teremtő energiákra, ez zökkenti ki legerőteljesebben a magyarságot saját útjáról. Jézus akkor született, amikor a Föld a legnehezebb helyzetben volt és oda született, ahol az élet a legmélyebben volt. A halak csillagkép túloldalán a szűz csillagkép található. Ezeket összekötve haláltengelynek hívják. Ennek fizikai oka is van: a szűz csillagkép irányából hatalmas szívóerő mérhető, melyet egy feketelyuk halmaz generál. Annyira távol van, hogy a jóval kisebb Tejút éppen képes ellensúlyozni. A halak világhónapban a legkevesebb az energia és a fény a Földön. Ha a vízöntő nem színezné át, az élet nem tudna megnyilvánulni.
És az élet elindul. Istentől. „Az első szeretőmért mit meg nem cselekednék” éneklik Küküllő mentén. Az első szerető általában Istent jelöli a népi műveltségben. Ez az ősi képlet még az aranykort is megelőzi. Amikor az élet megnyilvánul a földön, először Aranykor van. Nevét onnan kapta, hogy az arany vezeti legjobban a Nap fényét, ráadásul a fém és a fény nyelvi úton összecseng. Ebben a korban minden olyan volt, amilyennek Isten teremtette. Tökéletes. „Az erdőnek magvai édesebbek voltak, a források vizei hidegebbek voltak” (Szatmár). A lélek többször inkarnálódik a Földre, egyrészt tanulni, másrészt korábban elkövetett hibákat kijavítani. „Én vagyok az, aki nem jó, fellegajtót nyitogató” (Kalotaszeg).
Visszautalás elkövetett hibára:
„Én kismadár létemre mire vetemedtem,
Amidőn a szalmából szemet szemezgettem
Tőrbe estek lábaim oda szabadságim
Megsebezte szárnyaim oda vigasságim”
Születés előtti pillanat
„Számomra ez kalitka el van már készítve
Eledelem cukorral fel van elegyítve
Mégsem tetszik az nékem jut eszembe fészkem
Százezerszer jobb volt nékem míg szabadon éltem” (Szatmár)
Népmeséink is számon tartják a lélek útját, sokszor egy mesén belül a legkisebb királyfi több életet leél. Legjobb példa Ambrus királyfi esete. Az Ambrus név jelentése emberes, embriós, emberős nyelvi úton. Amikor visszatér atyja házába, nem ismeri föl senki. Ez csak úgy lehetséges, hogy másik testben jelenik meg. A mese végén csak akkor diadalmaskodhat, ha kideríti a boszorkány erejének miben létét (Pusztító szűz tendenciák) és legyőzi. Ehhez be kell menni a boszorkány házába. Ez egy óriási figyelmeztetés számunkra: bizony a halak világhónapban csak úgy nyerhetünk, ha bemegyünk a boszorkány házába, de ez nem egyesélyes vállalkozás!
A közösség, az emberiség egyetemes életéről is nyilatkozik a népi műveltség. Bármilyen ősi is, érezhető, hogy a jelenkornak szól, most aktuális. A halak világhónapban az emberiség lejtőre került. Ahogy József Attila fogalmazta: „Mint fatutaj a folyamon, mint méla tót a tutajon, száll alá emberi fajom”. A Romulus - Remus testvérpárt iker típusúnak jelenítik meg, pedig a káini modell képviselői. Az nyer, aki a másikat agyonüti. Így lehet farkast báránybőrbe öltöztetni. Európa az ő szellemi és erkölcsi örökösének tekinti magát, melynek jelképe a farkas.
„Hej halászok, halászok, merre mén a hajótok
viszi a víz lefelé, Törökkanizsa felé
Hej halászok, halászok, mit fogott a hálótok
nem fogott az egyebet, vörös szárnyú keszeget”
Innen felállni már nagyon nehéz, csak akkor van esély, ha erejét újból az ősforrásból nyeri, vagyis áthatja a szer-elem.
„Hát a keszeg mit eszik, ha a hálóba teszik
nem eszik az ögyebet, csak szerelem gyökeret” (Bácska)
Feltűnő, hogy a népdalok, népmesék a jelenkorba kalauzolnak minket, azonban messzebbre egyik sem mutat. A Világ tengelye forog, az új világkorszak közeledik, hiszen „Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok” (Wass Albert – Üzenet haza), de hogy lesz-e magyarság az eljövendő korokban, az a boszorkány házában dől el. S hogy a végszó a bizalomé legyen:
„Van egy nagy hegy. Ebben alszik Mátyás király, fejét vasasztalra hajtva. Mikor ez megbillen, Mátyás felébred és visszatér vitézeivel” (délszláv néphagyomány)
scytha
