A magyarság üdvtörténetében megfigyelhetők hozzávetőleg ötszáz éves periódusok. Nem pontosan, hiszen pár év eltérés mindig adódik, de a tendenciára fel kell figyelni. Az utolsó teljes értékű, tehát a Szent Koronával minden tekintetben érvényesen megkoronázott magyar király Mátyás volt. Az ő halálától (1490) visszaszámolva ötszáz évet Szent István működésének kezdetéhez jutunk. Előtte nagyjából ennyivel Attila uralkodásának drámai végénél járunk (453). S ha még visszamegyünk fél évezredet, Jézus fogad minket. Zrínyi Miklós költő és hadvezér írja: "Nem minden minutában születik főnix, de ötszáz évenként igen". A nemzet életében újabb fordulat várható, melynek végeredményben kortársai vagyunk. A magyarság keresztút járásának végső állomását várjuk, melynek kulcsa a Szent Korona. Ugyan többször beavatkoztak képi rendjébe, de radiesztéziai mérések (Béky skála) arról tanúskodnak, hogy az egyes képek, vagy keretek sugárzása nem követte a fizikai változtatást. Ezért különösen fontos Révay Péter koronaőr leírása a képekről, hiszen azelőtt ilyen leírás, vagy ábrázolás nem született. Példátlan módon öt alkalommal vehette szemügyre a Szent Koronát 1608 és 1622 között. Emlékirataiban "döbbenettel, csodálattal és szorongással" (Elmélkedés a sorsról, 1613) tekint e sorsszerű, ötszáz évenkénti változásra.
scytha
