Mindjárt az elején ejtsünk szót egy kényes kérdésről. Kigyomlálta-e Szent István ősvallásunkat, táltosainkat, műveltségünket? Mielőtt vallatóra fognánk az időt, nézzünk szét a közelmúltban. Hiszen még a 60-as években TV riport készült táltossal. Diószegi Vilmos táltos könyveit kiadták az 50-es években. Dümmerth Dezső (1925-1997) a 70-es években leírta a magyarság szkíta eredetét. A 80-as évektől kezdve már sehol sem tartanak számon működő táltost. Tehát először ne arra keressünk választ, hogy mi történt ezer évvel ezelőtt, hanem mi történt az utolsó harminc évben! Folyamatosan foglalkoztatva vagyunk és nem vesszük észre, hogy teljes és egységes kultúránk, népművészetünk van. Kiszely István hozott haza egy díszpárnát Kínából, Ujgur területről. Itthon nem árulta el, honnan van, csak elvitte egy népművészhez, hogy milyen minták lehetnek rajta. Többfélét felfedezett, mezőségitől csallóköziig. Ősi motívumainkat évtízezredek óta őrizzük még itt, belső Magyarországon is. Ugyanez elmondható népzenénkről, ételeinkről és tulajdonképpen a nyelvünkről is. Hogyan élhették és élhetik túl napjainkig? Azt hiszem érzem a választ. Nem tudom, csak érzem. Kultúránkat és művészetünket a pásztorok, gulyások, csikósok, parasztok éltették és adták tovább. Értették és használták ezt az összetett jelzésrendszert. Mátyás óta több idegen dinasztia is uralkodott Kárpát-hazában, de nem értették meg a képi ábrázolások jelzéseit, növény és állat motívumok feltüntetését, elhelyezkedését. Mivel csak „díszt” láttak, megmaradhatott. Ma már elég nehéz a helyzet ezen a téren is, hiszen az utóbbi évtizedekben mindig parasztembert tették gúny tárgyává, ami oda vezetett, hogy megszűnt a parasztság. Sajnos ma már faluhelyen sincs élő népművészet. Néphagyományok vannak, de már csak külsőségekben. A háttérhatalom felismerte és megértette őseink képírási hagyatékát. Mozgósította az egyházakat, állami szerveket. Ahol van értékelhető ősi jelképeket bemutató festmény, ott hamar megjelennek „szakemberek” és általában egyszerűen lemázolják a képeket. Erdélyben előfordult, hogy igen ritka, templom külsejét borító festményeket tüntettek el ilyen módon a román hatóságok. Ezzel egy egri céget bíztak meg. Saját magunkkal köpetik le a múltunkat. Pap Gábor áldozatos munkájának is tudható, hogy a nagyközönség is megismerheti ezeket a remekműveket, melyek nagyobb része már csak diaképen látható.
E témát körül járva lassan visszaérünk a kiinduló pontra. De előtte még két kitérőt kell tennünk. A magyar költészet általában Attilából indul ki. József Attila nevesíti is, az Ősapám című versében pedig úgy jelenik meg jelen időben, mintha a Képes Krónikából, vagy Priscos Retor írásaiból lépne elő. Más költőknél Attila félreérthetetlen nap-tulajdonságai rendeződnek sorba. Akik a Himnuszt szándékozzák átírni 18 éve, jó okkal teszik. Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. Noha mindig elmondják, hogy ez csak egy himnusz, érzelgős, túlzó, romantikus és délibábos, mégsem nyughatnak. Ki volt Bendegúz? Attila király édesapja. Így hívták: Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Nimród unokája. Feltűnő, hogy a magyar szellemi élet mozgató rugója a hun-magyar kontinuitás volt. Bár ez egészen sokáig, József Attila haláláig biztosan így volt, a tudomány nevében az egyetemi hazugság-gyárak ontották a félrenevelt értelmiséget. A könnyed városi élet ígérete és az egyetemi tanulás lehetősége a Bach rendszertől kezdve nagy erővel szívta el a fiatalokat. Ha ma valaki megemlíti a hun-magyar kontinuitást, az tudománytalan, délibábos és lejáratás jár érte. Mégis valamire érdemes felfigyelni: minden nyelven a hun előtag és a mongol gari, geri (sátor, család) valamilyen nyelv-változata jelenti Magyarországot. Nem is meglepő, külföldi tankönyvekben Attilától indul történetünk.
Attila viszont a nagy Nimród unokájának tartja magát. De itt évezredeket kell megugrani. Nimródtól ered a szkíta erkölcs, s ennek örököse és jogszerű folytatója Attila, aki megismerteti a világgal az ingyenkegyelem működését és nem pusztítja el Rómát. Ez egyszerűen ismeretlen magatartásforma volt abban a fejlett nyugati világban, ahová folyamatosan fel akarnak zárkóztatni. Diodórosz tollából ránk maradt Nimródnak és két fiának másik elnevezése. Scythes, fiai Napos és Palos. Látszólag nem tartozik ide, de a IV. Béla király által alapított pálos rend elnevezése innen ered. Mivel mássalhangzó írásból indulunk ki, a pls szógyök egyszerre hordozza magában a Pilis, Pálos, mássalhangzó kategórián belül pedig a belső, felső, vallás szavakat.
Úgy gondolom, ezen körülmények tisztázása elengedhetetlen a szent istváni térítés és fordítás megértéséhez. Most már tényleg vallatóra fogva az időt, Hunyadi János esetén megláthatjuk, milyen volt a magyar kereszténység. Ugyanis amikor haldoklott, a templom szentélyében feküdt és mécsesekkel vette magát körbe. Ezt látva Kapisztrán Szent János visszahőkölt, megbotránkozott. Amikor egy felvilágosult, fejlett nyugati, akihez állítólag fel kéne zárkózni, szembesül a magyar kereszténységgel, hátra lép kettőt. Mert ő ilyet még nem látott. Milyen volt a magyar kereszténység? Szent Gellért tollából: olyan, mint a manicheizmus, de nem az. A manicheista fényvallást halálosan üldözte Róma, követőit kiirtotta. Ebben a fénynek, a fény felszabadításnak központi szerepe volt. Motívumai között jellemzően előfordul a szőlő, dinnye, fénykerék. Csengersimán, Szamosháton ma is láthatók ezek a jelképek, de Erdélyben is van rá példa. Korai templomaink keletelt körtemplomok voltak. Sok ma is megvan, de átépített formájában nehéz felismerni. Árulkodó jel, ha valamely kis helyiség, sekrestye falfestményekkel van ellátva, mint Kakaslomnicon. Ezek kisméretű templomok voltak, kialakításukból egyértelmű, hogy az adott közösségek szellemi vezetői használták jellemzően. Egyértelmű tárgyi és írásos emlékek arról tanúskodnak, hogy a második bejövetelkor Árpádék keresztények voltak. Ki ne hallott volna a honfoglaláskori mellkeresztekről? Ez a szkíta kereszténység vonala, mely egyidős Jézussal, egyenes ágon Fülöp és András szkíta apostoloktól. Amikor azt olvassuk, hogy Szent István felvette Jézus Krisztus igaz hitét, elveszünk a tudatos félremagyarázás útvesztőjében. Szent István abban hitt, amiben Jézus hitt, vagyis nem Jézust követte, hanem azt, amit Jézus követett. Ez összesen ennyit jelent. Mint ahogy – elvileg – mi sem őseinket követjük, hanem azt, amit ők követtek. Árulkodó jel, hogy ősi hitvilágunkban és keresztény hitvilágunkban is a kettős kereszt határozottan megjelenik. Ez a „gy” hangot jelöli, az „egy” jelzőre utal. Egy az Isten. A magyar egyház neve Magyar Katolikus (=egyetemes) Egyház volt, Róma csak Mátyás halála után vette át ezt az elnevezést. A magyar egyház feje a király volt, apostoli és invesztitúra jogkörrel – egyedül a világon. Tehát főpapot nevezett ki, egyházmegyét, kolostort, szerzetesrendet alapított, szentté avatást végzett, vétójoga volt római pápaválasztáson (ezzel utoljára Ferencz József élt 1903-ban). Az esztergomi érsek betöltötte az egyházi vezetés, de sok esetben az állami vezetés szerepét is. Csak ő koronázhatott érvényesen, súlyos hátráltatás esetén a kalocsai érsek helyettesíthette, aki a hadak vezetője volt. Emellett rendkívül fontos tényező a magyar nemesség, mint a nemzet szellemi tőkéje. Nagyban különbözött a pöffeszkedő, kizsákmányoló nyugati nemességtől. Az a nemes, aki családját egy-két évezredre visszamenően ismeri, felkapaszkodottnak számított, királyi tanácsba nem került. „Mert mi tudjuk, hogy az igazi nemesség 10-12 ezer éves múltra tekint vissza” írja Eszterházy Pál nádor. Ezek voltak az igazi szkítiai nemesség utódai. A nemesi rendek képviselték a haderőt is. Aki a hívó szóra nem ment a harcba, elveszítette nemességét. Csak általuk választott vezetőt fogadtak el. S innen nehéz megérteni, hogy Szent Istvánt négy évtizedig tűrik, majd egyből utána Orseolot, a Német-Római császár kegyeltjét elűzik? Egyértelmű, hogy a nemesség ekkor is egységes, töretlen, határozott. Az I. keresztes hadjárat idején, 1096-ban a keresztes hadak szabad átvonulást kértek Kálmán Királytól. Az országba érve kijelentették, hogy nem kell Jeruzsálemig menni, mert itt is pogányok vannak. Megérkezett Emicho von Leiningen 30.000 fős haderővel Moson vára ellen. Kálmán Király is a várban tartózkodott. Amikor a vár kapui kinyíltak, Leiningenék elé olyan látvány tárult, amitől ijedtükben harc nélkül elmenekültek. A leírás arra nem tér ki, mit láthattak. Krónikásaink szintén Attilától indítanak és egyenes ágon jutnak el például Nagy Lajos királyig. A Képes Krónikában, 1350 táján fordul elő először a Koppány történet. De idegen hadakról, térítőkről és felnégyelésről nem tudósít. Találkoztam már olyan véleménnyel, hogy jó persze, de a történelmet mindig a győztesek írják. Ez így van. Csak egy krónika nem történelem könyv. Családi történeteket mesél el egy-két embernek, akik egyébként tisztában is vannak a benne foglalt tényekkel. Olyan bátor ember nem állt elő, aki hazudni mert volna Nagy Lajosnak a múltjáról, vagy akár Mátyás királynak, akit ma divat románosítani. Az üzemszerű hazudozás egy Guttenberg nevű úr feltalálásának köszönhető. Amikor gyorsan, széles tömegek számára elérhető írást lehet nyomtatni, na onnantól érdemes hazudni! Fehér Mátyás Jenő kivonatolja a Kassai Krónikát. Ő ízig vérig római katolikus, domonkos rendi szerzetes. Összegyűjt belőle inkvizíciós pereket, leírásokat. Ilyeneket találunk benne a XIII. század közepén: Feltűnő, tollas öltözetű méd és káldeus mágusok sereglenek a világ minden tájáról. Magyarországon volt a központjuk. Az első iraki háború idején még létezett a káld kereszténység, s csak abban az időben fogadták el a római pápát. Ez a kereszténység azonban a szkíta kereszténység vonalán jelenik meg. Az ujgurok egy ideig manicheisták voltak. Táltos és sámán perek így végződnek: „hit ellen nem vétett semmit”. Ezt egy római valláson kiképzett szerzetes tollából olvashatjuk. Nagyon úgy tűnik, az ősi vallás és szkíta kereszténység nagyon is eleven és élő Szent István után is két évszázaddal. Ne legyünk elfogultak, nézzünk szét idegen forrásokban is! Gyakorta említik Géza fejedelem 972-es szerződését, melyet az akkori ismert nyugat vezetőivel kötött. E szerint az ő utóda lesz Európa szellemi vezetője. S Szilveszter pápa írja a még fiatal Ottónak: "Nem tudom, a szkíták hogyan döntenek, de ha rájuk gondolok, elfog a félelem." Szilveszter pápa mondta Szent István követeinek: „Mondjátok meg uratoknak, én csak apostoli vagyok, de ő méltán Krisztus apostola, ha Isten annyi népet térített meg általa.” Nincs félreértés, magára az apostolicus kifejezést használja. A Hartvik legenda a római egyház által elfogadott legenda. Ebben Miesko lengyel fejedelem követei is megjelennek, akik koronát kérnek Szilveszter pápától, aki elsőként nekik adná. Azonban álmában útmutatást kap, hogy a magyar követeknek adja oda. Megérkeznek a magyar követek és követelik a koronát. A lengyel kér, a magyar követel? Mi van az eredeti szövegben? A magyar követek esetében következetesen a flagitare/flagitatum igét használja. Ennek jelentése: visszakövetel, járandóságát kéri, adót behajt. Tehát, ha véletlenül Rómában lett volna a Korona, akkor az bizony jogtalan úton került oda. A flagitatum ige egyenesen elvezet a flagellum névszóhoz, melynek jelentése: ostor. Ismét belép a képbe Isten ostora. A Hartvik legendát fogadja el a hivatalos római egyházi és sajnos a jelenlegi világi vezetés is. Noha Róma hit és erkölcs dolgában tévedhetetlennek kiáltja ki magát, itt kérdezzük meg: a hazugság erkölcsi kérdés-e? Az egyetlen pápai oklevélről, mely a korona küldést alátámasztaná, hamisítvány és ezt a hivatalos régészet tudomány is kénytelen volt elismerni, ráadásul Miesko nem volt kortársa Szilveszter pápának… Mindezt megerősíti ama tény, hogy a Szent Koronát az amerikai vezetés felajánlja VI. Pál pápának 1976-ban, de ő elutasítja, mert "nem római katolikus műtárgy". Szent Gellértet folyamatos kritikái miatt Szent István kolostorba záratja a Mátrában. Itt írja deliberáció című művét, ami eredetiben fennmaradt. Ebben írja, miközben úgy érzi, nem bírja tovább az elméje: „Nálunk (értsd: Rómában, nyugaton) az eretnekeket üldözik (katari, manicheista). Itt (Magyarországon) azokat üldözik, akik ezeket (az eretnekeket) üldözik.” Mi köthető Szent Gellérthez? Általa fogadtatta el Szent István Rómával Boldogasszonyt, ősvallásunk Istenasszonyát és azonosítatta Szűz Máriával. A témakör leginkább kénye kérdése maga Koppány. A Koppány név az avar kapkán, kagán méltóságnévből ered. De jelent kupát, koponyát is. Azonban az avarkor geopolitikai helyzetéből is adódóan a kagánok bizony nem pogányok, hanem keresztények. Előtte volt Ábrahám kagán, Izsák kagán. Ők Rómához hű keresztények, Salzburgi központtal. Innen jártak Regensburgba, Passauba birodalmi gyűlésekre. Azonban nem ő volt a nagyobb probléma, hanem az erdélyi gyula, Ajtony. Ugyanis beengedte a bizánci térítőket – itt még nem volt egyházszakadás, az 1054-ben következik be – akik Erdélyben zsinatoltak. A felállás szemet szúróan ismerős, Trianon térképe már ekkor kirajzolódik. Először szellemileg, majd gazdaságilag és politikailag is elcsatolták volna a területeket és ezt nem nézhette tétlenül Szent István! Ezért hozta létre az esztergomi érsekséget és kinevezte az ország vallási központjává (ez nem a mai Esztergom). Egy érdekesség: a Stephanos jelent Istvánt és koronát is. Ha a koronát ráhelyezik a kupára, négy felé osztja. Azt hiszem, innen ered sok félreértés. Vannak olyan területek, ahová a Habsburg történelem oktatás nem jutott el. A csángók ezért a mai napig éneklik: „Ó Szent István hirdettessél, minden nyelven dícsértessél”. Azt lehet érzékelni, hogy kemény időszak volt. Mert a nemzet történetében tényleg fordulat állt be. Ez a fordulat maga a Szent Korona volt. Előtte kapitányok, vezérek és fejedelmek voltak. Innentől kezdve szakrális király. A vallási és világi szervezet szerkezete változott meg, jobban hasonlított az európai felépítéshez. A lényegi része viszont továbbra is őrizte az ősi szkíta-hun-magyar vonásokat. Tehát a keret változott, a tartalom nem. A latin nyelv használata elterjedt Európában és nálunk is átvették. Közvetítő, diplomáciai nyelv volt. Ahogy ma a diplomácia nyelve a francia, a közvetítő nyelv az angol. Gondolom, ha egy igazi szakrális király egyengetné a nemzet útját, senki sem vetné szemére, hogy végeredményben az egész világ sorsát meghatározó kérdésekben közvetítő nyelvet használ.
Zárszó. Amikor József Attila megtudta, hogy Balatonszárszóra viszik, napokig nem tért magához. Nagyon jól tudta, hogy Szárszó az a zárszó. Koppány utolsó ütközete Balatonszárszó térségében volt. A probléma óriási. Felkapott, a maga területén nagy nevű, tengeren túli történészek tudják a legtöbb bajt előidézni sajnos hazaszeretetből is. Nehéz megérteni, hogy valaki, aki neves, általa nem ismert területre téved és markáns véleményt fogalmaz meg. Nyilván a legnagyobb ornitológus sem mond véleményt a kakukkfűről, hiába jelenik meg benne a kakukk. A Habsburg történelem hamisítás egyáltalán nem ostoba és ügyetlen. Sajnos. Majdnem olyan ügyes, mint a Biblia átírása. Nehezen érthető, hogy a magukat ősmagyarnak, vagy nemzetmentőnek titulálók rajonganak egy rockoperáért, amit Aczél elvtárs hagyott jóvá. Noha Kiszely István leírta, hogy a nagy genetikai kutatás, melyet a német, lengyel és holland akadémia végzett, kimutatta, hogy nem állunk rokonságban a finn népekkel, ma is ez a hivatalos irány. A finnek 2003-ban kivették a tankönyvükből a finnugor rokonságot. Kiszely kutatásai bizonyítják, hogy belső Magyarországon a genetikai állományunk több, mint 40%-a ázsiai eredetű. A hun-magyar kontinuitást még tagadják, de kétféle történelem létezik. Egyiket az iskolában tanítják, másikat otthon. Hiszen az Attila történet végigvonul nemzetünk sorsfordító időszakaiban, mert nekünk üdvtörténetünk van. Attila Róma falainál felvette a keresztet, megkezdte a keresztút járást. Ez az út a sírba tétel stádiumában van, ezt 2004. óta, az uniós csatlakozás viseljük. Mikor jön el a feltámadás? Ezt nem lehet tudni pontosan, de már itt jár a kertek alatt. Egységes nemzettudatra kellene ébredni, egészséges identitást kialakítani. Gyógyír lehet a népművészet és népzene szeretet, hiszen ez a néplélekből fakad és egészen az ősforrásig visz vissza minket.
scytha
